Szomorú angyal

Ez nem egy mese,nem is álom

Ez a valóság kedves barátom.

Ez most nem rólam szól,nem is rólad

Ez egy angyalról szól,kinek szive meghasadt.

Egy angyalról kit mindenki csak szomorú szeműnek hivott

Kinek szive ezer apró kis darabra hullott.

 

Ez a történet már rég kezdődött

És már réges régen befejeződött.

Évekkel ezelőtt történetünk hősnője

Szerelmes lett az ő hősébe.

Teletk a napok,hetek,hónapok s az évek

Hőseink csak egymás szerelméért éltek.

 

Történt azomban egy esős őszi napon

Az angyal meglátta szerelmét egy padon;

Nagyon örült,hogy szerelmét ismét viszont látja

Pedig alig váltak el egymástól pár orája.

Kedvese észre sem vette őt,csak átnézett rajta

Mint aki már nem szereti,s nem akarja.

 

Mikor az angyal már éppen odaérne

S szerelmétől egy csókot kérne

Kedvese felált és egy másik anyal elé sietett

Akit talán még nála is jobban szeretett.

Az angyalban egy világ omlott össze

Szivét a kedvese ezer darabra törte.

 

Az angyal futott ahogy csak a lába birta

Szomorú szivét magával hurcolta.

Leült egy hatalmas fa tövébe

S közben egyre csak kedvese járt az eszébe.

Nem értette az a másik anygal mit adhatott

Amit tőle meg nem kaphatott.

 

Az eset óta évek teltek már el

De senki sem tudja hova tünt a kedves angyal el.

Az angyal még most is ott ül a hatalmas fa tövébe

Szomorú szemekkel mered a semmibe.

Az angyal kedvese nem értett semmit

De a kedves is csak egy ember mint mi.

 

Van aki azt mondja,az angyal már régen tovább állott

S csak szivéből egy darabot hagyott ott.

Mások azt mondják,hogy már rég halott

De ez lehetetlen,hisz az angyalok hallhatatlanok.

Pedig igaz!az angyal már lélekben rég halott

S csak szüntelen vándorol,mint a hontalanok.

 

A kedves is már régóta halott

Hisz mi emberek nem vagyunk hallhatatlanok.

Évekkel a kedves halála után derült fény mindenre,

Hogy az angyalt egy álomkép csapta be.

Az angyal mostmár mindent megértett

S szomorú szivvel tovább lépett.

 

Ez nem egy mese,nem is álom

Ez a valóság kedves barátom.

Ez most nem rólam szólt,nem is rólad

Egy angyalról szólt kinek szive meghasadt.

Egy angyalról,ki kedvesét hűtlennek vélte

Pedig csak ő kételkedett kedvese hűségébe.

Gáll Izabella

 

-Elérhetőség:

  http://facebook.com/lizett94

 

---

---

Emlékezz rám

„-Emlékezz rám!” csak ennyit mondott

S halkan,csendeben hátat forditott.

„-Emlékezz rám!” ezek voltak utolsó szavai

Semmi érzelmet nem mutatott ki.

 

Ő már elment,nincs már többé

Csak emlékét örzöm örökkön örökké

Szeme kékjét,ajka pirosságát

Szive minden csalódását.

 

„-Emlékezz rám!” csengnek fülemben halkuló szavai

Szive nagyot dobbant mikor e szavakat mondta ki.

„-Emlékezz rám!” mondta egyre kedvesebben

És én emlékszem rá minden percben.

 

Ő már elment,nincs már többé

Csak emlékét örzöm örökkön örökké

Szeme kékjét,ajka pirosságát

Szive minden csalódását.

 

„-Emlékezz rám!” mondta,s egy képet nyomott a kezembe

S utoljára belenézett a szemembe

„-Emlékezz rám!” hisz neked már csak az emlékem hagytam

Akarava vagy akartalan szivemből egy darabot most neki adtam.

 

Ő már elment,nincs már többé

Csak emlékét örzöm örökkön örökké

Szeme kékjét,ajka pirosságát

Szive minden csalódását.

By Gáll Izabella

---

---

Egy megfáradt lélek

 

Egy esős éjszakán vándorolt egy megfáradt lékek

Szomorúan mondta:”-Én már senkinek sem kellek...”

Pedig volt otthona,családja szerette

De ez őt már nem érdekelte.

 

Megállt egy háznál hátha ott új otthonra lelhet,

Hátha valakinek még ő is kelhet-

Szomorúan meredt a hatalmas ajtóra,

Mert az nem nyilt ki a hivogató szóra.

 

Ezzel tovább is állott

Mert tudta,hogy hiába vár ott;

Egy elhagyatott háznál tért nyugalomra

S letette fejét egy kőhalomra.

 

Álmában nagy csodát látott

Egy angyalt,ki reá várt ott;

Kezét feléje nyújtotta

A Mennyországot otthonául kinálta.

 

Az öreg arca felragyogott

Bár tudta,ha vele megy reggelre halott

De nem bánta,élt ő már eleget

S életében sokakat szeretett.

 

Csak egyet kért a szép angyaltól

„-Hadd búcsúzzam el a családomtól...

S mondhassam el nekik búcsúzóul

Hogy örökre elmegyek erről a világról.”

 

Az angyal szépen mosolygott

S gyorsan egyet bólintott

Mikor az öreg felébredt

Arca öregebb volt,haja fehérebb.

 

Gyors léptekkel haza sietett

Hisz tudta,hogy egy éjszaka éveket öregedett;

Tudta,hogy az angyal egy nap múlva újra meglátogatja

S most ha kell,magával hurcolja.

 

Az öreg családja semmit sem értett

Látta ezt az öreg,ezért semmit sem kérdett;

Pedig sok kérdés gyötörte lelkét

Ehelyett inkább letette terhét.

 

Az öreg nyugovóra tért

S az angyal eljött az öregért;

Az öreg kilehetlte megfáradt lelkét

S végleg letette nehéz keresztjét.

 By Gáll Izabella

---

---

Oldal: Saját verseim <3
BellaBlogja mindnekinek - © 2008 - 2024 - bellablogja.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat